Tökéletlen tanítók…

…is lehetne a cím. Ehelyett:  Nem fogom eltiporni gyermekeim álmait! – egy érdekes cikk az otthonoktatásról angolul.

http://simplehomeschool.net/homeschooling-as-movement/

Advertisements

It’s TIME…

Itt az idő.

Itt az idő változtatni. Itt az idő változni.

“Ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elmétek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” (Róm 12,2)

“Azoknak az embereknek, akik Isten irányítása alatt álltak ifjúkorban, nagyon egyszerű volt az élete. A természet közelében éltek. A gyermekek részt vettek szüleik munkájában, szemlélték a természet szépségeit és titkait. Az erdők és mezők csendjében elmélkedtek azokról a fenséges igazságokról, amelyeket a későbbiekben szent megbízatásként adtak tovább nemzedékről nemzedékre. Az ilyen nevelés erős jellemű embereket formált. Korunkban az élet elfajult, mesterkéltté vált. Igaz, hogy nem térhetünk vissza a régi idők egyszerű szokásaihoz, de példát vehetünk belőlük…”

(Nevelés, Az üdülés c. fejezetből)

Másolva innen:  https://segitok.wordpress.com/2010/09/16/ne-szabjatok-magatokat-e-vilaghoz-hanem-valtozzatok-el-a-ti-elmetek-megujulasa-altal-hogy-megvizsgaljatok-mi-az-istennek-jo-kedves-es-tokeletes-akarata-rom-122/

Unom. Nagyon unom. Unom az unalmas, negatív kilátású és kihatású, betegségekkel teli életemet.

12 évesen depressziós voltam és tudtam. Úgy döntöttem akkor, hogy megváltoztatom és boldog leszek. Sikerült változtatnom és ami rajtam múlt megtettem.

Most megint itt az idő.

Ezért listát írok, hogy miből van elegem, mit szeretnék másképp, mi nincs úgy, ahogy az én idillikus világomban lenne. Aztán imádságos szívvel feltérképezem az utat lépésről lépésre minden ponthoz.

„Látás nélkül elvész a nép”. (Péld. 29:18).

„Ahol nincs vezetés, elvész a nép.” (Péld 11,14) Mai értelmezésekben a vezetés szó gyakran a látással kerül behelyettesítésre, amellyel a vezetés tartalmára utalunk: van megvalósítandó célja, és az ehhez szükséges lépések körvonalait és időbeli elhelyezkedését is ismeri. A héber szövegben a taḥbúláh (תַּחְבּוּלָה) alapkifejezést találjuk, amelynek jelentése: helyes kormányzás, vezetés vagy terv. Görög megfelelője a búlomai (βούλομαι): akarás és a kübernészisz (κυβέρνησις): kormányzás. (http://punkosd.ma.ptf.hu/cimlap/vezercikk/2011-1/ungvari-csaba-ahol-nincs-vezetes-elvesz-a-nep)

Tervet készítek, hogy legyőzzem önmagam, a lustaságom, a negativitást az életemben, és lehessek az, akinek Isten már lát Krisztuson keresztül: győztes, önfegyelemmel bíró, Jézus sebeiben meggyógyult krisztusi követ, Örömhírfutár, örömmel teli, boldog, Isten békéjét árasztó Király-leány, segítőtársa és jó (Péld. 31.) felesége az uramnak, példaképe, testi-lelki táplálója, gondozója gyermekeinknek, jó sáfára mindannak, amit Isten rámbízott. Olyan ember, akit a világ dolgai ezekben egyáltalán semennyire nem befolyásolnak.

Otthon, édes otthon

Amikor elkészítettem a blogot, meg kilátástalan volt mindennémű, hazaköltözésról szóló álmom.

Most itthon vagyunk.

HAZAjöttem.

 

Én haza. A gyerekeknek új haza. Férjem meg már másfél éve ingázik. Amikor itt van, honvágya van, de szeret a kertben matatni. Ha otthon van, akkor minket is haza(-vissza-)költöztetne legszívesebben. Egyrészt, mert ő ott érzi otthon magát, másrészt, mert ott van munkája bőven (egyéni vállalkozó) és az itteni munka csak nem akar jönni,  az itteni bürokrácia igencsak döcögős, és persze ott érti, amit mások mondanak, itt meg nem, illetve ott van az ő családja (az enyém meg itt).

Na, ez így nem könnyű. Hogy érezzem itthon magam, ha bűntudatot ébreszt bennem az, akit itt e földön a legjobban szeretek? Hogyan legyek boldog, ha ő honvággyal küzd, szomorú és frusztrált?

 

Állandó téma, hogy minek is költöztünk ide, ő mennyire nem akarta, s lám, nem is lehetünk együtt,  mint egy normális család, mert nincs munkája itt. Ott meg több is lenne, mint amennyit elbír. Ráadásul itt sincsen normális, élhető otthonunk, mert a kis, 60 nm-es 130 éves parasztházunkban csak lapjával férünk el heten… Építkezni meg egyelőre nincs pénzünk, mert a nulláról kellett újrakezdeni, s 7 emberre a bútorok, no meg hirtelen állatok, takarmány, tüzelő, vetőmagok, fák, bokrok, gépek, autó, bürokrácia rengeteg pénzt felemészt.

Mondjuk, engem ezek kevésbé zavarnak, mert egy szép, napsütéses napon a Kőszegi-hegyek látványa, a friss levegő és a saját tulajdonú ház (no rent – nincs bérleti díj), kert, állatok boldoggá tesznek. De őt nem. Hazavágyik…

 

Hát, múltkor erre azt mondtam, hogy imádkozzunk. Keresztényként az életben nem a mi akaratunk vagy boldogságunk a lényeg, hanem, hogy Istennek mi a terve az életünkkel. Abban egyetértünk férjemmel, hogy a mostani, ingázós helyzet nem fenntartható huzamosabb ideig, ha egészséges családi életet szeretnénk élni. De hol kellene a családi életet megélni? Ezért imadkoztunk, hogy vagy adjon Isten munkát a férjemnek errefele, vagy lakhatást ott.

 

Most várunk…

Óév búcsúztató

Férjemtől kaptam egy tabletet. Ez volt a karácsonyi ajándékom. Nem szeretem a kütyüket, de jövőre szükség lesz rá. Jövőre költözünk Magyarországra, ha Isten megsegít és élünk. Igaz nem mindannyian. Férjemnek vissza kell jönnie, hogy pénzt keressen és felépíthessük vagy megvehessük álmaink házát. A tablet meg kell, hogy Skype-olhassunk.

Az idei év elején máshogy képzeltem el az események alakulását. Isten időzítése viszont nem az én elképzelésemet követik, hanem az Övét. Akkor nagyon elcsüggedtem. Kiabáltam, veszekedtem a Mindenhatóval…

El kellett engednem mindent, fel kellett adnom, és alávetni magamat az Ő akaratának. S még most is bizonytalanságban tart,  hinnünk kell, hogy időben megadja mindazt, amire szükségünk van. De legalább mostanra van hitem, még ha csak mustármagnyi is.

 

“Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül ügyem Isten elé.  Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az Úr , ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen.  Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi.  Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak.  De akik az Úr ban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”

Ézsaiás 40:27-31 RÚF

http://bible.com/920/isa.40.27-31.RÚF

Hazavágyódás

Igen, hazavágyom.

 

Most Angliában élek családommal. Férjhez jöttem ide ki, mostanra Isten öt gyönyörű életkét bízott ránk.

Lányként otthon éltem, abban a házban, amit szüleim építettek két kezükkel. Amióta itt vagyok, albérletből albérletbe vándorolunk, igaz, azért legalább van hol laknunk, így hálás vagyok. S tulajdonképpen a vágyódás egy halom tégláért / kőért / kupac fáért van… Vagy mégse?

Otthont szeretnék, ahol otthon érzem magam. S most hálátlannak érzem magam, mert gyermekeimnek itt van az otthonuk, itt nőnek fel, itt gyűjtik emlékeiket!

 

Tépelődés…